Enyészpont

Enyészpont

Három szín. Tél

2014. február 17. - Koriander

kandinsy_1392651224.JPG_234x252

"Általában a szín olyan erő, mely közvetlenül hat a lélekre."

Vaszilij Kandinszkij

 

Délután unatkoztunk, így előkotórtam a Mikulásra kapott akrílokat, felnégyzethálóztam egy A4-est és festettünk, én olyan kandinszkiseket, a kedvencem a kék-barna-zöld.

  • Mezei katáng kékjében-ott a vágyakozás a nyár iránt, igénytelen, mindenhol boldoguló virág, leszakítani viszont nem érdemes, mert rögtön elhervad.
  • Barna, mert melenget, most is ebben vagyok.  Az "anyaföldes" kapocs  meg napiszintű a szorgalmas  huszonhatos-kiscipőkkel, melyekből a kavicsos sarat vakargatom.
  • Zöld, kifúj-beszippant és boldog, ahogy az óvodai fenyves gyantájának frisse berajlik a orrlyukamon.

Kéne még egy pici cseresznyevirág-rózsaszín, már nagyon várom a tavaszt.

Az én szobám Rómában

2014. február 16. - Reszet Elek

Érdekes hogy ki mit lát bele egy-egy filmbe illetve annak karaktereibe. Az alábbiakban az én meglátásaim következnek a Room in Rome c. film kapcsán.

Két ember utolsó estéjét tölti Rómában. Utolsó estét mielőtt az a bizonyos nagybetűs élet Európa átellenes szegleteibe sodorná őket. Az egyikük részben egy komoly traumát kiheverendő tartózkodik Rómában míg a másikuk élete nagy lépése előtt, mintegy búcsúzik előző életszakaszától. Egy bárban találkoznak és megkívánják egymást. Némi freudinak is nevezhető véletlen folytán egy éjszakát töltenek egymás karjaiban egy római szálloda egyik szobájában. A történet szempontjából az hogy mindkettejük nő csak másodlagos szempont. A spanyol Alba született leszbikus, kedves, könnyen lelkesedő, fiús frizurával és öltözékkel. Az orosz Natasha nőies és gyöngéd, egyben az élet dolgaiban határozott véleménnyel bíró igazi jókislány. Egymás számára teljesen idegenként találnak egymásra. Együttlétük a szenvedély és az egymás megértésének stációi közepette halad a reggeli elválásig.

A múló órákkal magukból nem csak testileg, de lelkileg is egyre többet adva, félelmeiket és fájdalmaikat egymással megosztva jutnak egyre közelebb egymáshoz. A szoba a saját kis világukká válik, egy időtlen hellyé, amelyben csak ők léteznek és érzelmeikkel, vágyaikkal ők töltik fel, teszik sajátjukká, adnak értelmet a létezésének. Valójában a szoba lehetne bárhol és bármikor. Az antik Róma romjain felépült hotel kis szobája, falain az antikvitás és a reneszánsz képeivel, freskókat idéző mennyezeti festményeivel a végtelen idővel összekapcsolódó és egyben az időn kívüli saját kis világával két bárhonnan és bármikor jött ember szerelmének a tere lehetne.

Mi nézőként együttérzünk velük, megszeretjük őket és elválásukkal valami időtlen, egyedi, ám mégis újra és újra megjelenő szépség elvesztése és eltűnése felett szomorkodhatunk, az örök „mi lett volna ha” kérdésén rágódhatunk.

Nagyon kedves és szerethető film, két csodálatosan szép nővel, nagyon szép fényképezéssel és rendkívüli zenével. Szívből ajánlom mindenkinek.

Amikor megnéztem az első dolgom volt hogy a műholdkép alapján megkeressem a szállodát. Ha megnézed a filmet, Te is megérted miért kedves olvasóm. Azt hiszem mindannyiunknak szüksége lenne egy szobára Rómában.

Szoba Rómában

2014. február 15. - Koriander

Tegyük fel, hogy évek óta egymás mellett élő két idegen úgy dönt, hogy világgá megy amerre lát. Egyikük sem érti már a másikat, a nő nem tudja mit akar a férfi. A férfi pedig azt, hogy mitől lenne boldog a nő. Time outban egyeznek meg. A sors fintora, hogy bár különféle utakon, de mindkettőjük Rómában köt ki, hiszen minden út odavezet. A csavar a történetben az, hogy a férfi, miután jól bepiált hajszárítás közben áramütést kap hallani kezdi a nők gondolatait nővé változik és így megy felfedezni az éjszakai Rómát...na jó, ez az én saját bevezetőm, semmi ilyesmi nincs a filmben.

Szóval Julio Medem filmje úgy kezdődk, hogy egy bárban fut össze a két nő és a római éjszakában, spiccesen haladnak…ez az utolsó éjszakájuk Rómában, és az egyik felhívja a hotelszobájába a másikat. Egy játék veszi kezdetét. Amennyiben eltekintek a leszbikus vonaltól, akkor a premodern csábítás tökéletes koreográfiája ez a film: egy női és egy férfi lélek találkozása, mely asszociációk hadát hívja elő bennem. Olyan mintha a rendező Kierkegaard Vagy-Vagyjának Don Juanos fejtegetéseiből és a Csábító naplójából gyúrta össze a cselekményt: a férfi és a női lélek csábítás közbeni rezdüléseit látjuk. Egy tánc, ahol mindenkinek jut egy szóló és mégis a legszívszaggatóbb jelenetek a duókban tetéznek, mert ott lebeg a kérdés, lesz-e beteljesedés.
Nem lesz. Nem is lehet, az egész ugyanis a vonzalom az érzékek szárnyalásának folyamatáról szól a zenén keresztül. A karakterek megválasztása is tökéletesen nyomonkövethető. A bájos és szemérmességében  ártatlan szőke Natasa épp esküvő előtt áll, a másért való lét jellemzi. A rövidhajú fiús külsejű Alba ezzel szemben sikeres feltaláló, cselekvő vadász. Lépésenként csalja lépre az angyali Natasát és a csábítás aktusa elmozdul a testiség felé, ő az érzéki-erotikus csábító prototípusa. Mégis a film erejét az igen-nem dialektikája-Natasa (zenében is visszatündöklő) változékonysága- adja. Egyszerre engedékeny és elutasító, meghódítandó és csábító, szeretné hogy kívánják, de közben elveti és csak játszik Albával, sosem adja oda teljesen magát. Ő a racionális, Alba az álmodozó. Egy végtelen éjszaka az egész.

"Miért nem tarthat tovább egy ilyen éjszaka? ...csak addig szép szeretni, amíg van ellenállás, ha ez megszűnt, akkor a szerelem gyengeség és megszokás."  S. Kierkegaard

Ahogyan a film elején véletlenül futnak össze, úgy a film végén elválnak, de ami a köztes időbe vetül azért érdemes volt, ha egyszer is de élni, melyhez Jocelyn Pook a tökéletes zenét komponálta.

 

 

Szoba Rómában. Habitacion en Roma. színes, spanyol filmdárma, 109 perc, 2010. rendező: Julio Medem, forgatókönyv: Julio Medem, Julio Rolas, zeneszerző: Jocelyn Pook szereplők: Elena Anaya (Alba); Natasa Yarovenko (Natasa); Enrico Lo Verso (Max), Ander Malles (Nino)

Nem értem

2014. február 14. - Koriander

valaki, aki elhivatottan- megélhetési bloggerként- a gyengébbekért áll elvileg ki, hogyan űzheti már hónapok óta azt a szórakozást, hogy kispécéz magának nála kevésbé művelt,  szociálisan érzéketlen, az ő szemszögéből 'buta', 'üres', 'kártékony ' estébé bloggereket,

és odaveti a blogközönségének cincálásra.

és senki nem szól, hogy ezt talán nem kéne.

Örökség

2014. február 14. - Koriander

"Amikor nagyon nyugtalannak érezte magát, mivel soha semmire nem volt ideje, leült, mint egy hegy, egy kávéház teraszán. Amikor gőgöt, hiúságot tapasztalt magában, visszaemlékezett a pipacsra - "minden virág elhervad" -, szíve újra a fény felé fordult, amely nem múlik el."

Jean-Yves Lelou

Ma olyan meghalós kedvem volt.

Gondolkoztam, hogy ha mégis bekövetkezne az, amit pillanatnyilag érzek, mi lenne az amit a gyerekekre szeretnék hagyni?

  1. a mosolyomat, 
  2. az ölelésemet
  3. és a hitet - bár rossz dolgok az életben megtörténhetnek, de legyen biztos tudatuk, hogy mindig van megoldás.

Kicsit el is pityeredtem, hiába az önsajnálat az a kétségbeesésbe taszít. Elvonszoltam magunkat a bringával az oviig és amikor a csupamosoly C. megkérdezte hogy hogy vagyok, mondtam, hogy ma rosszabbul. Rám mosolygott, és mondta, hogy segít, ha baj lesz, ő hozza haza majd A-t.

 

 

Kiűzetés a Paradicsomból

2014. február 14. - Koriander

Á. másfél éves, kékszemű, szőke, tízkilós erőszak.

Egész nap csak diktál és kiakad. Tegnap, miután elindultunk a házunk elől azon pöccent be, hogy egyszerre jobbra és balra is menni akart- két kezecskéjével az ellentétes irányokba egyszerre mutatva, hogy "allllaaa" és segélykérő tekintettel szuggerált óriás szemeivel, hogy "oldjad meg!" Nem sikerült. Nem lehet egyszerre kétfele menni.

Mit tesz az emberrel az ébredő tudat?

Mitől lett dühös?

"Lám az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. (Ter 3, ).

Valószínűleg  rájött arra, hogy  az anyja is csak egy tehetetlen porszem.  A szimbiózisnak vége, ő is ember lett. Én meg rájöttem, hogy a tehetetlenségi mélypontjaimat a dackorszakok csúcsosodásánál érem el.

Kivagyok.

Karácsony

2013. december 25. - Reszet Elek

 Babits Mihály: Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-űr szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult...

Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük hogy "megszületett"!

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.

1932. tél

Advent napjai - harmadik hét

2013. december 15. - Koriander

 december 15.

No, hát november végén némileg megviccelt minket az időjárás. Már éppen fektetni készültem a gyerekeket, amikor a Nagyom kikukucskált a már behúzott sötétítőnk mögé és izgatott kacagás csilingelte tele a hálószobát:

 -     Aaaanya gyereeee, néééézd-néééézd, igazad volt, holnap jön a Télapó!

-     Tessék? Miben volt igazam?

Most már a Kicsi is a karomon óriásra nyílt szemekkel figyeli a hadonászva magyarázó bátyját. A Nagy emlékeztet:

-         Tuuuudod, te mondtad, hogy először megsárgulnak a levelek, sok eső lesz,  majd leesnek a levelek és amikor kopaszak már a fák és havazik, akkor jön a Télapó!

-         Aha. Tényleg, de még ősz van.

-         Nemmm. Holnap az ablakban ajándék lesz. Tudom!-hangzik az eltökélt és biztos válasz.

-         Értem, bizonyára így lesz.

Én némileg megtorpanok, ugyanis az én rendszeremben a dátum és a bolygók állása még nem kedvez a “télapó-járásnak”, de ha az ő mikrokozmoszát tekintem, minden stimmel. Ennél télibb tájat, mint amit az ablakból kikukucskálva látok, már tényleg nehéz elképzelni, mindenütt hó: "fehér már az utca,/ fehér már a puszta,/ pepita a néger,/ nincs Fekete Péter.../"  Bizony esik a hó! Mi meg megígértük már augusztusban, hogy ha hó lesz- Télapó is lesz…Hát legyen!

Amint nagy nehezen elalszik a zsibongó kicsikettő, a szekrény mélyéről előbányásszuk az ajándékokat. A csomagolás közben ránk is átragad ez a csodaváró izgalom és egyben meghatódottság. A Nagyom kívánsága a Télapótól: egy madáretető volt.

Az apjának már hetek óta a fülét rágta egy házért...  A férjem próbálta, mint férfi a férfival megbeszélni, hogy ha nagy leszel és sok pénzed lesz, lesz neked, de nekünk csak ez a lakásunk van. Aztán kiderült, hogy a kisklambó vágya nem a kertes ház, hanem a piciny madákoknak kell a ház, ahova elbújhatnak a hidegben, hogy ne fázzanak. Ennyi. Ilyen egyszerű.  Izgatott büszkeséggel feküdtünk le mi is aludni. Az erkélyablak előtt másnap reggel piros masnival átkötött csomagocskák várakoztak. A Télapó nálunk járt.

-Koriander-

 

december 21.

 

Engedve a csábításnak és az alkalomnak az alábbiakban következzen néhány szimpatikus karácsonyi film, lehetőleg nélkülözve a Reszkessetek betörők és Télapu-szerű gagyiságokat. Jó szórakozást!

Polar expressz

Igazából szerelem

A Grincs

Az élet csodaszép

Karácsonyi lidércnyomás

Szellemes karácsony

Muppeték karácsonyi éneke

Hull a pelyhes

Micimackó - Az ajándékok ideje

Jégkorszak - Állati nagy karácsony

A karácsonyi látogató

Kisasszonyok

Karácsony (Noel)

Diótörő

Karácsonyi reménysugár

Karácsonyi fények

Egy különös éjszaka

Karácsony Holly-val

A karácsonyi cipő

-Reszet Elek-

Advent napjai - második hét

2013. december 09. - Koriander

december 8.

 

Volt nekem egy agyonjátszott karácsonyi repicédém, még anyukám kapta valahol, a Magyar Rádió Gyermekkórusának előadásában voltak rajta szépséges dalok. Az egyik kedvencem azóta is Felix Mendelssohn-Bartholdy 1830. g-mollban komponált háromszolamú “Veni, Domine” kórusműve.

A katolikus hagyomány szerint ádvent második gyertyája a zsidóság messiásvárását, a reményt szimbolizálja. Mendelssohn zsidó származású volt. Gazdag polgári családba született Hamburgban, apja a felvilágosodás híres filozófusának, Moses Mendelssohnnak a fia volt. A család 1811-ben költözött Berlinbe, ahol áttért az evangélikus hitre, és nevüket Mendelssohn-Bartholdyra változtatták.Mendelssohn életének alapkövét a Biblia jelentette, Pál apostol drámai megtérése pedig iránymutató volt mind munkásságában és embertársaihoz fűzött viszonyában. A  zenéje nincs túlkomplikálva, áthatja az életszeretet ettől pont olyan  vidám, mint Tadej (Štrbulović) atya madarakról szóló mondása:

“Énekeljetek! Aki énekel, az nem gondolhat rosszra. A madarak hajnali háromtól este kilencig szüntelenül énekelnek. Senki sem kényszeríti őket, ők mégis énekelnek. Akkor is, ha senki nem figyel rájuk. És mi? Magasan hordjuk az orrunkat, nincs kedvünk énekelni, nincs kedvünk semmihez. Meg kéne próbálnunk a madarakhoz hasonlónak lenni. Ők mindig olyan vidámak. Minket folyton bánt valami. De mi az? Semmi. Önmagunkat bosszantjuk.“ 

Ugyanakkor könnyedségben lehet mélység. Nem véletlen, hogy Bach zenéjének újra felfedezése is Mendelssohn nevéhez kapcsolható.  A sors furcsa fintora, hogy Bachhoz hasonlóan halála után Mendelssohn munkássága is feledésbe merült, melyben alapvetően az egyre növekvő antiszemitizmus játszott közre. Hitler hivatalosan is elrendelte a művei betiltását és lipcsei szobrának a felrobbantását. Mendelssohnt 1959-ben, születésének 150. évfordulóján fedezte fel újra a világ.

 

-Koriander-

Hivatkozások:

http://www.leben.us/index.php/component/content/article/63/260

http://hu.wikipedia.org/wiki/Felix_Mendelssohn-Bartholdy

 

december 10.

Karácsonyi könnyűzenei egyveleg kedvcsinálónak és persze hogy ne csak a szokásos Csendes éj legyen az idén is. Természetesen nem a teljesség igényével készült listánk van, ahogy a felsorolás értéksorrendet most sem tükröz, de minden bizonnyal lesz néhány, ami tetszik Nektek is.

Celine Dion - O Holy Night

Frank Sinatra - The Chritmas Waltz

David Bowie, Bing Crosby - Peace on Earth

Bobby Helms - Jingle Bell Rock

Jimmy Durante - Frosty the Snowman 

Eartha Kitt - Santa Baby

Diana Krall - White Christmas

Stacey Kent - The Christmas Song

Chris Rea - Driving Home for Christmas

Wham - Last Christmas

Mariah Carey - All I Want for Christmas is You

Bing Crosby - White Christmas

Jon Bon Jovi - Please Come Home for Christmas

Vaughn Monroe - Let it Snow

Jose Feliciano - Feliz Navidad

The Beach Boys - Little Saint Nick

Nat King Cole - This Christmas Song

 

néhány magyar dal is legyen a listán

Csondor Kata - Add tovább

Zséda - Karácsony

Sebestyán Márta - Betlehem, Betlehem

Szalóki Ági - Karácsony Estéjén

Varga Miklós, Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula - Három Királyok

Palya Bea - Megjövendölve Volt Régen

-Reszet Elek-

 

Húsvét decemberben

2013. december 05. - Koriander

Talán mindenki életében akad egy pillanat, amikor így vagy úgy, de azt érzi, hogy megérintette az örökkévalóság. Ez lehet egy aha-élményhez kapcsolódó slow motion, de leggyakrabban az örökkévalóság az emberi lelken keresztül kopogtat. Ilyen volt ő: II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, aki 2008. december 5-én szenderedett el. Így  az adventi várkozásban ma róla szeretnék írni.

Tizennyolc voltam, amikor először találkoztam vele egy közös imádság során, ahova merő kiváncsiságból mentem el anyukámmal. Sorsfordító találkozás lett, de ez az én életem. Hogy ő milyen volt? Figyelmes aranybarna szemek és éber jelenlét. Igazából, olyan szinten közvetlen volt, hogy nem is fogtam fel, hogy ő az Orosz Egyház feje, de az ő személyes áldására vezetem vissza az ortodoxságomat.  A  mai  napig élő emlék a Lendvay utcai templomban, Budapesten, átélt este.

Azóta külföldre költöztem, férjhez mentem. Így másodszor a halála előtt egy héttel „találkoztunk“, 2008.  november 30.-án, egy közös Liturgián. Már alig vártam, hogy pirkadjon, 8.30-kor a bringámra pattantam és izgatottan áttekertem a perlachi erdőn:  ....  a Katedrális előtt tömeg van, belépés csak meghívóval lehetséges és én nem vagyok VIP. Ez szinte leforráz.. Bosszankodom, outszájder vagyok és ez az érzés igencsak jellemző rám akkoriban, hogy mégis „mit keresek én itt“. Aztán lassan a birkásan tolongó tömegben a méreg tovaszáll, már kínunkban nevetünk és bár szikrázik a nap, de a harapos mínuszokban didergek. A bejárati ajtó mellett az utcán balra az Istenszülő ikonja, amely előtt az egyik pap éppen gyóntat, jobbra Krisztus tekintete bátorít és valami legbelül megmoccan. A hangulat most már várakozással teli, húsvéti, olyan mikor a feltámadási körmenetből visszatérünk és a templom bejárata előtt várjuk, hogy újra megéljük a csodát. Lehet vajon decemberben húsvét? Lehet. Ha Istennel a szívünkben  létezünk, akkor mindig Feltámad.

Az utcán egy hatalmas kivetítőn a katedrális belsejét látom, 9.28 perc felsorakozott a klérus hat püspökkel az élen. Körülöttük boldog, sugárzó arcú emberek, mi pedig kinn picit vacogva, a sutácska mosoly az én arcomon is ott van, de nagyon fázik a lábam…és hirtelen jön a felismerés, hogy „hé-hé“, hiszen mi vagyunk, akik elsőként üdvözölhetjük! Megérkezik. Már nincsenek bentiek és kintiek. Őszentsége Alekszij mindnyájunkat üdvözöl, ránk mosolyog, ugyanaz a tekintet, mint akkor ott Budapesten. Én látom őt, de én csak a tömeg vagyok. Miután bevonul, az ajtóban álló két őr megszólítja a kintrekedt tömeget és húszasával, libasorban becsordogálunk és a bentiek helyet szorítanak.  A Katedrálisnak, mintha gumiból lennének a falai és lassacskán a Liturgia kezdetéig m i n d e n k i, aki kinn volt most bejut, jó együtt.  Közvetlenül Őszentsége háta mögé kerülök és újra érzem azt az éber jelenlétet, a Katedrálist megtöltő egységet. Egészen a nagy bemenetelig (ami tulajdonképpen Jézus jeruzsálemi bemenetelét szimbolizálja) ott állok mögötte: az Ő oltalmában és most látom a nagyságát is. Együtt vagyunk, együtt imádkozunk és együtt áldozhatunk. Ez volt az első közös Liturgia, melyet a Moszkvai Pátriárka a Külföldi Orosz Egyházban celebrált a 2007. május 17.-ei újraegyesülés, ill. 90 évig tartó egyházszakadás óta. Történelmi pillanat is egyben. A Liturgia után a harangok húsvétian vidáman csilingelnek, az utcán sátrakat állítottak fel finom böjtös ebéddel, gőzölög a decemberi fagyban a halászlé és a vargányás hajdinakása. A járókelők mosolyogva figyelik az utcán is csivitelő tömeget.

December 5. 19 óra, a katedrálisban csak a gyertyák meleg fénye pislákol, középen a holtak megemlékezéséhez szolgáló gyertyás asztalkánál áll Márk püspök körülötte  gyertyatenger- ugyanaz a vasárnapi tömeg szürkén szomorú arccal, a kórus

„Nyugosztald, Isten, a Te szolgádat, és helyezd őt a Paradicsomba, ahol a szentek gyülekezetei és az igazak mint a csillagok ragyognak”-ot énekli, majd az egész katedrális az „Örök emléke!”-t zengi és ebben már nincs szomorúság.

A gyászmise után a férjemmel szótlanul ballagunk a magányosan kongó mély harang ütemére, nehéz a halált megérteni, és még nehezebb a szívünknek kedves személy távozását elfogadni, nagyon sajog. De egyszer csak az éjszakában a  mélyen búgó magányos harang mellé kicsike csilingelő szoprán harangocskák csatlakoztak és újból tavasz lett. 

Örök emléke!

süti beállítások módosítása