Tegyük fel, hogy évek óta egymás mellett élő két idegen úgy dönt, hogy világgá megy amerre lát. Egyikük sem érti már a másikat, a nő nem tudja mit akar a férfi. A férfi pedig azt, hogy mitől lenne boldog a nő. Time outban egyeznek meg. A sors fintora, hogy bár különféle utakon, de mindkettőjük Rómában köt ki, hiszen minden út odavezet. A csavar a történetben az, hogy a férfi, miután jól bepiált hajszárítás közben áramütést kap hallani kezdi a nők gondolatait nővé változik és így megy felfedezni az éjszakai Rómát...na jó, ez az én saját bevezetőm, semmi ilyesmi nincs a filmben.

Szóval Julio Medem filmje úgy kezdődk, hogy egy bárban fut össze a két nő és a római éjszakában, spiccesen haladnak…ez az utolsó éjszakájuk Rómában, és az egyik felhívja a hotelszobájába a másikat. Egy játék veszi kezdetét. Amennyiben eltekintek a leszbikus vonaltól, akkor a premodern csábítás tökéletes koreográfiája ez a film: egy női és egy férfi lélek találkozása, mely asszociációk hadát hívja elő bennem. Olyan mintha a rendező Kierkegaard Vagy-Vagyjának Don Juanos fejtegetéseiből és a Csábító naplójából gyúrta össze a cselekményt: a férfi és a női lélek csábítás közbeni rezdüléseit látjuk. Egy tánc, ahol mindenkinek jut egy szóló és mégis a legszívszaggatóbb jelenetek a duókban tetéznek, mert ott lebeg a kérdés, lesz-e beteljesedés.
Nem lesz. Nem is lehet, az egész ugyanis a vonzalom az érzékek szárnyalásának folyamatáról szól a zenén keresztül. A karakterek megválasztása is tökéletesen nyomonkövethető. A bájos és szemérmességében  ártatlan szőke Natasa épp esküvő előtt áll, a másért való lét jellemzi. A rövidhajú fiús külsejű Alba ezzel szemben sikeres feltaláló, cselekvő vadász. Lépésenként csalja lépre az angyali Natasát és a csábítás aktusa elmozdul a testiség felé, ő az érzéki-erotikus csábító prototípusa. Mégis a film erejét az igen-nem dialektikája-Natasa (zenében is visszatündöklő) változékonysága- adja. Egyszerre engedékeny és elutasító, meghódítandó és csábító, szeretné hogy kívánják, de közben elveti és csak játszik Albával, sosem adja oda teljesen magát. Ő a racionális, Alba az álmodozó. Egy végtelen éjszaka az egész.

"Miért nem tarthat tovább egy ilyen éjszaka? ...csak addig szép szeretni, amíg van ellenállás, ha ez megszűnt, akkor a szerelem gyengeség és megszokás."  S. Kierkegaard

Ahogyan a film elején véletlenül futnak össze, úgy a film végén elválnak, de ami a köztes időbe vetül azért érdemes volt, ha egyszer is de élni, melyhez Jocelyn Pook a tökéletes zenét komponálta.

Szoba Rómában. Habitacion en Roma. színes, spanyol filmdárma, 109 perc, 2010. rendező: Julio Medem, forgatókönyv: Julio Medem, Julio Rolas, zeneszerző: Jocelyn Pook szereplők: Elena Anaya (Alba); Natasa Yarovenko (Natasa); Enrico Lo Verso (Max), Ander Malles (Nino)