"Amikor nagyon nyugtalannak érezte magát, mivel soha semmire nem volt ideje, leült, mint egy hegy, egy kávéház teraszán. Amikor gőgöt, hiúságot tapasztalt magában, visszaemlékezett a pipacsra - "minden virág elhervad" -, szíve újra a fény felé fordult, amely nem múlik el."
Jean-Yves Lelou
Ma olyan meghalós kedvem volt.
Gondolkoztam, hogy ha mégis bekövetkezne az, amit pillanatnyilag érzek, mi lenne az amit a gyerekekre szeretnék hagyni?
- a mosolyomat,
- az ölelésemet
- és a hitet - bár rossz dolgok az életben megtörténhetnek, de legyen biztos tudatuk, hogy mindig van megoldás.
Kicsit el is pityeredtem, hiába az önsajnálat az a kétségbeesésbe taszít. Elvonszoltam magunkat a bringával az oviig és amikor a csupamosoly C. megkérdezte hogy hogy vagyok, mondtam, hogy ma rosszabbul. Rám mosolygott, és mondta, hogy segít, ha baj lesz, ő hozza haza majd A-t.
