Ezt a posztot a szaunában írom, miközben izzadok.

Igen, ez az én saját időm - egy egocentrikus szeánsz szombatonként-  töltekezés,

ami netto önsanyargatás:

• 15 perc a brutál farformáló (asszem görkori?) gépen,
• 40 perc 15% (ez a maximum) emelkedőn 7-8 km/h-val futópadon,
• majd egy 20 perces össztestet megmozgató súlyzózás...

szakad a víz, feszülnek az izmok, nem bírom- mindjárt feladom.

Aztán edzés vége, nyújtás, öltözőbe be...szaunás lepedő fel, lezuhanyoz és most itt benn- a lélek és a világ csendjében, lenullázott pőreségemben kinyúlva-  újrabútolok.

Közben szemlélem a testem: a lábfejem elegáns, a lábszár-comb szexi, hason még akad még mit alakítani, a fenekem nem látom, de tapintásra feszes, karok- wow látszik szépen a tricepsz (!), a vállam kerek, a nyakamat simítom- megállapítom nincs tokám, az arcomon a bőr a párától hidratálódik (és úgy általában mindenhol rendkívül selymes), a hajam bodros- lájk.

Pereg a homok, még két perc: ha egyedül vagyok, akkor jöhet pár haserősítő gyaksi;  ha mégis van még benn valaki felülök, és a szemem sarkából diszkréten stírölök. Megállapítom, hogy akadnak egészen jóbőrök negyven felett is, nem érint még, de célmeghatározok.

Lepergett, spuri ki a jéghideg csobbanóba- a lelkem majd kiugrik- ÉLEK, mocorog minden porcikám.

Egy arcpakolás, két uborka-karika a szemre, lábat felpolcolva lejtek vagy 20 percet a nyugágyban. Felébredek, felöltözöm, enyhe (szaunázást leplező) smink. Kilépek a zajos SoHo-ba (igen, galériák, iparművészeti kincses- ill. könyvesboltok, művészkávézók egymás hegyén-hátán)- húspiacos elismerő pillantások méricskélve simogatnak, pezsgés.

Aztán  a sarkon véletlenül összefutok az operába igyekvő volt énektanárommal:

- Gyönyőrű vagy!- köszönt.

Én is így érzem, jól vagyok.