Pikareszk szerint:

Könnyen adja magát az olcsó felütés, miszerint ebben a történetben semmi sem fekete fehér, csak a film, amire Kalmár László felvette.  Én mégis élek vele, mert  ugyan egy több mint hetven éves alkotásról beszélünk, mégis látom benne a  mai filmtrendek ítélkezésmentes ábrázolásmódját, és a pontos, tárgyilagos történetmesélést. Zilahy Lajos novelláját olyan mai , vagy napjainkban méginkább aktuális kérdésekről írta, mint a szerelem és az észérv egyensúlya avagy ellentéte, a családon belüli erőszak, a társadalmi különbségek áthidalhatósága, vagy az öngyilkosság.

  Jó mutató az akkori vezetés felháborodásának mértéke arra, mennyire volt találó Zilahy társadalomkritikája 1922-ben. Amit betiltanak, az általában félelmetes, veszélyes a fennálló rendre, és nyilván az sem segített a novella terjesztésének,  hogy a mű az akkori felső tízezret vette ha nem is górcső alá, de célkeresztbe.  Mint dr. Egry Iván önmagát, két nő szerelme között tipródva, egyiket szeretve, másiknak házasságot ígérve. A gazdag lány gazdagabb kérő mellett döntött,  a férfi pedig végül a rendes lány vidéki birtokán megtalálhatná a nyugalmat. Igen, ha ló nincs, jó a szamár is, de csak akkor, ha rendesen viselkedik. Mert ha csapodárnak találtatik, akkor jár a pofon, akkor jogos a gyilkos düh, amin a megbánás csak annyiban segít, mint a magányon a kézenfekvő házassági ajánlat. Jól jön, mindenkinek, aki szereti behúnyni a szemét.  A nem túl kapós lány révbe ér, a kikosarazott férfi pedig visszatér a sikeresek táborába, akiknek társadalmi elismerés jár. Ám az értelemszerű képletekben kapott megoldásokat semmi sem képes annyira elrontani, mint a jól házasodott, ám boldogtalan gazdag lány feltűnése.
Egry nem képes megbírkózni a feladattal, és eldobja az életét, nem akar szégyenben élni.  Akkor még így intézték a becsületbeli ügyeket a férfiak. Talán ez az egyetlen pont, ami ma már nem feltétlen állná meg a helyét, ritkán lesznek becsületbeli kérdések miatt öngyilkosok az emberek. Persze lehet, hogy mindez csak megítélés kérdése? Hisz ki tudja eldönteni, hogy mi jár annak a  férfinak a fejében, aki nem tudja eltartani a családját, vagy annak a nőnek, aki nem tudja vállalni a gyermekét, és inkább mindketten úgy döntenek, befejezik?Talán innen nézve áldásos változás, hogy a szerelmeknek sem kell már élethosszig kitartani, ma a jó barátok azt mondanák: Iván, lépjél tovább. Iván fölszedne néhány alkalmi partnert, néhány hónapig még kártyába folytaná a bánatát, vagy elvenné a rendes lányt.
A gazdag lányok ma is gyakran választanak ’jól’ párt, de már könnyebben válnak ágytól asztaltól, ha úgy érzik, a választás csak elég jó, de nem a legjobb.
 A rendes lányok ma is várnak, ma is gyakran függetlenek, és ma is gyakran átejtik őket, hogy az utolsó pillanatban mégis magukra maradjanak. Legfeljebb kevésbé maradnak rendesek, és elutaznak egzotikus országokba, hogy széptestű férfiakat vásároljanak maguknak a szúnyoghálós szobáikba, olyanokat, akik szintén jól választottak, de a szerelmüknek nem kell örökké tartani.

Koriander szerint:

Tetszett. Határozottan. Talán a mostani filmek naturalizmusával szemben kifejezetten különlegesnek találtam az utalásszerű részleteket, a fotózást: Jávor Pál a Dunánál, amikor víz felszínén úszó avart látva meggondolja magát, az optimista megérkezést Budapestre, a kézfogások a hivatalban, az árnyként csókolózó pár a születésnapi bulin, a bakelites „cset” és persze a vetkőzés...O.o. Jávor szerintem itt szúrta el Karádyval, nem kellett volna ennyire siettetni a csajt... A nő tulajdonképpen meghasonult önmagával - a ribanc versus úrilány - és hát ismerjük be, egy tisztességes úrilány ilyet sosem tesz. Most már ’múltja van’, ezért a megfutamodás a vélt megrontó Jávor elől. A szoknyaránc kisimítós, gondolat újrarendezős time-outhoz kapóra jön Kamarás koncert meghívása. Na, igen, de ott a másik, aki szerelmében bizonytalan: Jávor sarokba szorítja az önmagával meghasonult úrilány Karádyt és működésbe lép a dac. Kész is a bonyodalom.

A kedvenc jelenetem mégis ezután jön: Jávor összegubancolódik Szörényi Évával, a gombos jelenet egyszerűen zseniális, látni kell. Persze eltöprengtem azon, hogy honnan is ered ez a kutyaharapást szőrével dolog, de igazából sosem értem meg. Az alapötlet végülis jó, nevezetesen, hogy Jávor visszamegy a birtokra: hallgatni a falusi csendet, a kabócák ciripelését az éjszakában... csakhát célszerű lett volna nő nélkül. Itt következett be a szálak teljes összekuszálódása:  Karady pesti magányában mit tehetett volna? A megrontó udvarló lelépett tisztulni a birtokra, ua.  egy igéretes úrilány mégsem maradhat vénlány, hát odaígérte magát Kamarásnak. Jávornak meg ott lett volna Szörényi, végülis jó nő, szexi. Bilicsiéknél (aki sosem akart természetesen megnősülni) meg bekövetkezett a heppinesz: egyszerűen, szeretetben  a cuki kis titkárnővel. Még így is lehetett volna heppi end, mégsem sikerült. A faszi elszúrta. Szörényivel szemben duplán görény, egyrészt a kabát, másrészt a búcsúlevél. Karádyt nem tudom hibáztatni, hiszen visszatiplizett volna Jávorhoz....és mi lett vajon Évával? Kit érdekel Kamarás.

Halálos tavasz

fekete-fehér, magyar filmdráma, 94 perc, 1939
rendező: Kalmár László; forgatókönyvíró: Zilahy Lajos;zeneszerző: Polgár Tibor; operatőr: Makay Árpád
vágó: Farkas Zoltán
szereplő(k): Jávor Pál (Dr. Egry Iván); Karády Katalin (Ralben Edit);Szörényi Éva (Nagy Józsa); Somlay Artúr (Ralben kegyelmes); Bilicsi Tivadar (Boskó Pál), Kamarás Gyula (Ahrenberg gróf)

http://www.port.hu/halalos_tavasz/pls/w/films.film_page?i_film_id=956