"Általában a szín olyan erő, mely közvetlenül hat a lélekre."
Vaszilij Kandinszkij
Délután unatkoztunk, így előkotórtam a Mikulásra kapott akrílokat, felnégyzethálóztam egy A4-est és festettünk, én olyan kandinszkiseket, a kedvencem a kék-barna-zöld.
- Mezei katáng kékjében-ott a vágyakozás a nyár iránt, igénytelen, mindenhol boldoguló virág, leszakítani viszont nem érdemes, mert rögtön elhervad.
- Barna, mert melenget, most is ebben vagyok. Az "anyaföldes" kapocs meg napiszintű a szorgalmas huszonhatos-kiscipőkkel, melyekből a kavicsos sarat vakargatom.
- Zöld, kifúj-beszippant és boldog, ahogy az óvodai fenyves gyantájának frisse berajlik a orrlyukamon.
Kéne még egy pici cseresznyevirág-rózsaszín, már nagyon várom a tavaszt.
