Ma nem lesz poszt. Magamra zárom az ajtót és egy hatalmasat zokogok, Majd felhívom Kereszmamát  (őt még lehet). Napjainkat nem mi számláljuk meg

  a múlt századból egy évtizeda hetvenes volt az hiszemmi ifjúságunkra rímelnem folytatom ... mertbepárásodik szemem (és szívem) Nagy Gáspár: Álom Van az úgy, hogy a véletlen egy helyre hoz össze embereket és ezek a találkozások egy életre az emlékezetünkbe vésődnek.…

Ezt a posztot a szaunában írom, miközben izzadok. Igen, ez az én saját időm - egy egocentrikus szeánsz szombatonként-  töltekezés, ami netto önsanyargatás: 15 perc a brutál farformáló (asszem görkori?) gépen, 40 perc 15% (ez a maximum) emelkedőn 7-8 km/h-val…

Mi lenne más?  spárga újkrumplival és uzsonnára hommage à  Hamvas-  eper :)) Sosem gondoltam volna, hogy ilyen trendi kis szakács leszek, de bizony itt a spárga-szezon és ez a három íz- egyszerűen kihagyhatatlan... no meg a színek: hófehér  tűzpirossal, annyira húsvéti,…

Két hete keresem a szavakat az átélt kétezeréves mostról, mely fölemelve az enyészetből Ádámot visszaadta enyészhetetlenségünket- az elvesztett ősi méltóságot, fél-emlék még a jelenben is. Aztán az időkapu becsuk, a való mállaszt, bukdácsolva sodródom a következő  replay felé.