Enyészpont

Enyészpont

Deca-octo deca-octo deca-octo, ma huszonharmadika van

2014. február 23. - Koriander

Már süt a nap,  a reggeli kávésbögrémet szorongatom, mindenem fáj és merengek az ablakon kifelé, a szembefán első blikkre egy mátyásmadár moccan, aztán megdörzsölöm a szemem és jééé- visszajöttek a balkáni gerlék...elvileg nem vonulók, mégis a mi környékünkön csak tavasszal bukkannak fel, télen nem tudom merre húzódnak, hívom A.-t:

- Gyere mutatok neked nyakörves madarat!- felemelem az ablakpárkányra, ott megáll és figyel.

- Anya, hol- hol?

- Ott a fán, látod az a szürke, még egyedül van. 

- Nem látom.

- Figyelj picit, nni, megmoccant! -most már A. is észreveszi: zsibong, örül, két tenyerével teletapicskolja a frissen lesuvickolt ablakot..., -Ilyen madarunk még nem volt, ez új!

A Kicsi már a combomat ütögeti, hogy kapjam kézbe, hogy ő is lásson, kézbeveszem összeráncolja a szemöldökét és koncentrál, próbálom fordítani a fejecskéjét a madár felé, de ellenáll, aztán szerencséje van, mert arra ugrál egy mókus. Kicsi örömében felkiált:

-Ci-ca, maaau!- végülis cica vagy mókus, egyremegy: négy lábuk van, háztetőn közlekednek és hosszú a farkuk, nem baj, ennyi idősen még belefér.

A Nagy kérdezi tőlem mi a neve a madárnak, mondom neki "Türkentaube" vagy "Balkáni gerle", tetszik neki. Ami még érdekes, hogy a gerlicét (latin nevén Streptopelia decaocto-t) Frivaldszky Imre írta le bulgáriai útja során 1835-ben. A névben a decaocto hangutánzó, amely a gerle jellegzetes szinkópás huhú-hu-rrogására utal. Egy történet szerint tizennyolc fillért kapott egy szolgálólány a munkájáért és keseregve ismételgette a számot, míg Zeusz megkönyörült és galambbá változtatta... Mindenesetre jobb megszívlelni, inkább nem panaszkodom. Összevakarom magam. T. segít felöltöztetni a kicsiket és elindulunk a verőfényes napsütésben misére. Nem hagyhatom ki a mai napot- ma születésnap is van. Az útmentén, mint kék szőnyeg ott virítanak a kikericsek, tegnap még nem voltak ott...ha itt lennél, ma hatvankét gyertyát gyújtanánk egy hatalmas tortán...

Köszönjük a gerlét, a kikerics-szőnyeget és a fényt.

 

"Külsőleg élettelenül közeleg

a kábult, lomha tavasz

 

Minden belép a születő világba, mezítelenül,

fázva, minden bizonytalan egyébként,

csak az nem, hogy belépnek. Köröttük mindenütt

a hideg, ismerős szél. -

 

Ma a fű, holnap

a vörös levelek merev göndörödése

 

A tárgyak egymásután kibomolnak,

meggyorsul a világosság, a levelek körvonala"

Williams, W.C.: Tavasz  és minden (Végh Gy. fordítása)

A bejegyzés trackback címe:

https://enyeszpont.blog.hu/api/trackback/id/tr775828567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reszet Elek 2014.02.23. 19:25:24

Hehe! Nálad már a tavasz közelít én meg még a telet sem fejeztem be...

Koriander 2014.02.23. 19:50:38

:-) meg farsang van, szoval belefer....de iparkodj, mert a tavasz nem var a telialomban komazo mackokta, kô'kávé?
süti beállítások módosítása