Tegnap belenéztem a blogunkba, beleolvastam a hozzászólásokba és rá kellett jönnöm, hogy nagyon hiányzik a társaság. Talán így Karácsony előtt, pár gondolat erejéig talizhatnánk! Puszi: Koriander Boldog első Adventet!
Reszet Elek: Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele” A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Várakozzunk együtt az év talán legszebb ünnepére a karácsonyra! Ki-ki mit tart fontosnak belőle, kinek milyen szép élménye volt, amit megosztana velünk és milyen megnézésre, meghallgatásra érdemes képet, zenét, verset tudna a többiek számára is hozzáférhetővé tenni egy-egy kommentben? Mintegy apropónak és témamegjelölésnek illetve némiképp a téma felütéseként következzen Pilinszky János Karácsonyi gondolatainak egy részlete:
A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Tudom hogy sokak számára elcsépelt lehet, számomra sosem válik azzá, mindig elgondolkoztat Pál korinthusiakhoz írt első levelének ismert részlete:
"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr..."
Kép címe: Carl Vilhelm Holsøe: Kvinde ved vindu
-Reszet Elek-
december 4.
Az év vége felé, ahogyan egyre rövidülnek a napok, az ortodoxoknál november 28-án elkezdődik a Karácsonyt megelelőző negyven napos böjt. Hosszú időszak. Az első meggyulladó pici irányfény a Megváltó születése felé vezető úton az Istenszülő templomi bevezetésének ünnepe: Máriát a szülei még születése előtt Istennek ajánlottak és hároméves korában a templomi szolgálatra szentelték Márián keresztül teljesedik be az új teremtés, annak az Istennel való egységnek a helyreállítása, amelyet az ősszülők (Ádám és Éva) bűnbeesése által elvesztettünk. Az ünnep egyrészt emlékeztet a szülők szerepére (Joákim és Anna) és elkötelezettségére, másrészt a gyermeki lélek tisztaságára: Istennel való egységére, amit felnőtt korunkra legtöbbünk elvesztünk. Ezért az ünnep nemcsak az Istenszülőé, hanem a gyerekeké is.
Ezen az ünnepen éneklik az ortodoxok előszőr a karácsonyi kánont, mely:
„Krisztus születik, dicsőítsétek. Krisztus jő a mennyből, fogadjátok. Krisztus a földön van, emelkedjetek. Énekelj az Úrhoz egész földkerekség, és örömmel magasztaljátok Őt népek, mert megdicsőíttetett" irmosszal kezdődik.
december 7.
Hachiko (1923-Hachiko "csak" egy kutya volt. Azt hiszem a legismertebb valódi kutya. Akita inu fajtájú kutyusként látta meg a napvilágot 1923-ban Japánban. Két hónapos korában fogadta magához dr. Ezabuno Ueno és adott neki otthont Tokió egyik külvárosában. Hachiko minden reggel lekísérte gazdáját a vasútállomásra, ahonnan a doktor dolgozni ment és egész nap, a gazdi visszaérkezéséig várta őt.
Doktor Ueno 1925 májusában szívrohamban egyik előadása közben meghalt. Az özvegye néhány hét múlva hazaköltözött szüleihez, Hachikót és a házat a rokonokra illetve barátokra bízva. Hachiko minden reggel elment az állomásra és az esti kapuzárásig ott várta a gazdáját. Minden reggel egészen 1935-ös haláláig, vagyis tíz éven keresztül! Így várakozva, a vasútállomás peronján is halt meg tizenkét évesen és négy hónaposan. Mint a szeretet és hűség jelképének, két helyen is szobrot, síremléket emeltek, ahol mind a mai napig gyakran tűnik fel friss virág, koszorú.
-Reszet Elek-
