Valahogy így ősz tájékán, ahogyan egyre rövidültek a napok, mindig szívesen menekültem a Bajcsy-Zsilinszky út zajos forgatagából a Hold utca felé, a Batthyány-örökmécsesnél megállva egy picit megmelengettem a szivem a pislákoló lángban és utána, mintha mi sem történt volna, szaporán a Jászai egyik kiskocsmája felé vettem az utam. Fanta, buli, haverok, mi mások vagyunk? Mégis ha meglátom a naptárban, hogy október 6-a, beugrik a dátum, megráz illetve felráz. Iskolásként még fejből fújtam a tizenhárom nevet, most szükségem volt a wikipédiára: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Láhner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos.
Reszet Elek:
A magam részéről a megemlékezés kapcsán két dolog jutott az eszembe. Az egyik, hogy a szabadság eszméje és az abszolutista elnyomás elleni harccal kapcsolatos összefogás mennyire eltérő életsorsú, származású illetve különböző nemzeti hovatartozású embereket terelt egy zászló, a magyar zászló alá. Bem Józsefről mindenki tudja, hogy cseh eredetű lengyel nemesi család sarja volt, ám vértanúink kapcsán azok származása talán már nem olyan közismert. Valószínűleg a legtöbbünk nem tudná elsorolni az összes vértanú nevét és könnyen lehet hogy nemzetiségi hovatartozásukkal sincsen tisztában, ezért íme egy kis összefoglaló:
- Knezić Károly: apai részről hovát származású
- Damjanich János: szerb származású
- Aulich Lajos: német anyanyelvű családból származott
- Lahner György: német anyanyelvű polgári családba született
- Poeltenberg Ernő: osztrák, polgári származású
- Leiningen-Westerburg Károly: Hessen nagyhercegségben született, felesége révén magyarországi nagybirtokos
- Kiss Ernő: örmény eredetű család gyermeke
- Lázár Vilmos: örmény eredetű magyar nemesi család sarja
Hogy miért e felsorolás? A kor igényei és meglehet romantikus életfelfogása, a manapság sokak számára idejétmúltnak tartott emberi értékek, mint becsület, tisztesség, kötelességtudat, hazaszeretet képes volt származásra és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül egy eszme mögé felsorakoztatni az egész országot. Ez a sokszínűség és közös cél tükröződik vértanúink személyében is.
Mint minden ünnepen, megemlékezésen, így ezen is óhatatlanul felmerül a történelmi aktualizálás igénye, szándéka. Számomra ha valami aktualitása van a mai napnak az az összefogás ténye volt. Ezek az emberek és más százezrek egy közös célért összefogva maradandó értéket hoztak létre annak ellenére, hogy a szabadságharc katonai szempontból elbukott. Megszívlelendő példa mai meghasonlott és önmaga ellen fordult társadalmunkban!
A korszellemünk része, hogy bizonyos szavakhoz már-már pejoratív jelentéstartalmat társítunk. Manapság ilyen szó a "hős" kifejezés is. A mai nap megemlékezései talán hozzájárulhatnak e szó valós jelentéstartalmának helyreállításához is. Azt hiszem ma mindennél jobban szükségünk lenne néhány hősre.
Végezetül álljon itt két idézet. Az első Damjanich János bácskai szerbekhez intézett proklamációjának a szövege, melyet a Tiszához vezénylése kapcsán adott ki. Annak bizonyítékaként is, hogy mennyire azonosult a tábornok a szabadság eszméjével.
Ti kutyák!Én most elmegyek; de azt mondom nektek, csöndesen maradjatok, mert különben ismét visszatérek, s mindnyájatokat kiirtalak a föld szinéről. S hogy egyetlen egy ember se maradjon gonosz fajunkból, az utolsó rácz sírján én is golyót röpítek agyamba.Versecz, január 9. 1849.Damjanich.
A második pedig Schweidel József utolsó szavai, melyek könnyen lehet sokak számára ma is aktuálisak.
A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
Isten nyugosztalja hőseinket!