“Az élet levelekben” (Life in Letters) c. könyv John Steinbeck életét foglalja össze. Ebben az életrajzi levelezésben található idősebb fiának Thomnak 1958. november 10.-én írt levele.Az alapszituáció: a tinédzser Thom reménytelenül szerelmes Susanba és az apja tanácsát kéri. Az atyai válaszlevelet megkiséreltem lefordítani, de rá kellett jönnöm, hogy a látszatra egyszerű, maníroktól mentes steinbecki írást szöveghűen visszaadni kőkemény feladat, mégis íme:

New York,

1958. november 10.

 

Kedves Thom:

 

Ma reggel kaptuk meg a leveled. Én a saját, Elaine természetesen a saját szemszögéből válaszol.

Először is, ha szerelmes vagy - az egy jó dolog. Ez az egyik legjobb dolog, ami valakivel megtörténhet. Ne engedd, hogy bárki is ezt (az érzést) lekicsinyítse vagy elbagatellizálja.

Másodszor, két fajta szerelem létezik: az egyik önző, kicsinyes, mohó, én-kultuszú dolog, mely elbizakodottá tesz. Ez lesz a komisz és megnyomorító fajta. A másik, a legszebb tulajdonságokat hozza ki belőled: a szívélyességet, a megfontoltságot, illetve a tiszteletet, nemcsak a társadalmi normák tiszteletét, hanem a másik személy egyediségének és értékének elismerését. Az első fajta megbetegít, lealacsonyít, illetve legyengít, míg a második megerősít, bátorít és felszabadítja a benned rejlő jóságot és bölcsességet, amit esetleg nem is sejtettél, hogy benned létezik.

Azt állítod, hogy ez nem kölyök szerelem. Ha ezt a mélységet érzed- természetesen ez már nem kölyök szerelem.

De nem hiszem, hogy arról kérdezel, hogy te mit érzel. Hiszen ezt te jobban tudod bárkinél. Amit szeretnél az az, hogy segítsek, hogy mit kezdj ezzel az érzéssel és én elmondom:

Légy büszke rá, illetve nagyon boldog és hálás érte.

A szerelmed tárgya a legjobb és a legszebb. Igyekezz felnőni hozzá!

Ha szeretsz valakit - és ezt állítani nincs semmi bántó - egy dologra kell emlékezned, hogy vannak emberek, akik nagyon félénkek, és néha a kinyilatkoztatásnál figyelembe kell venni ezt a szégyenlősséget.

A lányok valahol tudják és érzik, hogy mit érzel, de szeretnék ezt szó szerint hallani.

Megesik, hogy az érzelmed - egyik vagy másik okból kifolyólag - nem talál viszonzásra, de ez nem jelenti azt, hogy ez ettől kevésbé értékes és jó.

Legutoljára, ismerem az érzést, mert én is birtoklom és hálás vagyok, hogy te is.

Örülünk, ha találkozhatunk Susannal, bármikor szívesen látjuk. De Elaine rendezi a dolgokat, mert ez az ő fennhatósága és ő is nagyon örvend a dolognak. Ő is ismeri a szerelmet és lehetséges többet tud segíteni, mint én.

Ne félj veszíteni. Ha ez az igazi, akkor megtörténik. A fontos dolgokkal nem sietnek. A jó nem vész el.

Szeretettel:

Apa

 

És akkor el is érkeztem oda, amiről valójában írni szerettem volna...

Igen, Steinbecknek, mint mindig, igaza van. Valóban két szerelem létezik, az egyik az embert leépíti, a másik élteti. Mindkettő függőség, de vajon sikerül-e időben felismerni. Történt velem, még sok-sok évvel ezelőtt egy konferencián megismerkedtem valakivel: káprázatos elme, férfias fizikum, valahogy rögtön működött a kémia és a varázslat, valami eszement keringőbe kezdtünk. Távkapcsolat révén olyan tulajdonságokkal is felruháztam, amik csak az én fejemben léteztek, a valóságban viszont egy idegennel találkozgattam. Az elválások szívszaggatóak voltak, valahol kerestük a közös élethez a helyszínt. Végül Dél-Olaszországban egyeztünk meg. Nekem sikerült kibuliznom egy ösztöndíjat és egy kisebb projektet Nápolyban, az első csalódás akkor ért, hogy ő csak pár hónap múlva érkezik. Végül nem jött. Tulajdonképpen mindenki lehetségest kizártam a közvetlen környezetemből, mert rá vártam. Felesleges volt. Imponált neki, hogy egy ostoba liba fülig szerelmes belé, és bármire képes lenne érte, szimplán visszaélt ezzel a bizalommal. Ami a kapcsolatunkat jellemezte, hogy minden iszonyatosan bonyolult és körülményes volt, egyszerűen ránk nehezedett. Amikor közölte velem, hogy végül nem jön, az az igazság, hogy megkönnyebbültem, végre újra visszazökkentem a valóságba, hogy nincs hitegetés, bizakodás. Tudtam, hogy vége, és ettől újra önmagam voltam.

Fellélegeztem. Három évig nem kaptam levegőt.

Hivatkozás:

Letters of Note: Nothing good gets away,

John Steinbeck: A Life in Letters, Pengiun Books, 1989

Thom Steinbeck interjú: http://thehairpin.com/2012/05/an-interview-with-thom-steinbeck