Enyészpont

Enyészpont

Szergej Kurepov

2014. május 03. - Koriander

 

a múlt századból egy évtized
a hetvenes volt az hiszem
mi ifjúságunkra rímel
nem folytatom ... mert
bepárásodik szemem (és szívem)

Nagy Gáspár: Álom

Van az úgy, hogy a véletlen egy helyre hoz össze embereket és ezek a találkozások egy életre az emlékezetünkbe vésődnek. Ilyen volt a Bornemissza utcai albérlők háza, ahol életem első három évét töltöttem.

Az egyik szomszédunk anyukája hímezte a menyecske kötényem, a szomszéd lépcsőházban lakó klasszika-filológus pár lett a névadó szülőm, Nagy Gáspárék is az emeletünkön laktak, a verseit apu ajánlásával mostanában ízlelgetem.

Emlékek? Inkább töredékek. A legkorábbi: négykézláb szelek végig a linóleummal borított folyosón és mászom felfelé a negyedikre, a tetőre kivezető tűzlépcsőnél tovább próbálkoznék, de elakadok- a kalandnak vége, nincs tovább se fel se le, mert mászni lefelé még nem tudok. Ordítok, valaki segítsen és segített. "Ki az anyja ennek a gyereknek?"- jött le a harmadikra velem egy orosz akcentussal beszélő férfi. Állítólag így ismerkedett meg anyu és Szergej (igen, a bohóc).

Szergejtől az az igazság, hogy mindig is féltem.  Az egyik élettani hisztimet (amikor apu nem volt hajlandó megvenni nekem egy "kosáááárkááát" a sarki csemegében, amit  kábé egy három órás hisztivel toroltam meg a szüleimen és szomszédságon) úgy oldotta meg, hogy megigérte, hogy  "ha most azonnal nem hagyod abba - levágom a fejed".  Voila, probléma megoldva. Abbahagytam, de innetől kezdve féltem tőle és évekig egy visszatérő álmom volt a fejvágógép.  Ezt a szorongásomat még egy évvel a halála előtti találkozásunkkor is éreztem, viszont elmondtam neki és ő bocsánatot kért. Sallangok nélkül, egyszerűen. Elengedtem, fel sem merült bennem, hogy örökre. Az az útónyári találkozás így visszanézve, nekem volt nagyon fontos, végre megláttam ezt a nagyon jó humorú, tehetséges embert, akiért anyu rajongott.

Szergej fanyar volt, mint egy eszpresszó, a humora metsző-fura, de felnőtt fejjel én pont ezt a humort szeretem.  Jól ismerte az embereket. A békésszívű, anyámba fülig szerelmes, pacifista lelkületű apámat folyton ugratta, íme egy pár a családi kisvegyesből (még megkérem aput, hogy meséljen).

- Mennyire hasonlít rád ez a gyerek!- mondja Szergej, apám kb. négy centit nő és domborodik a mellkasa a büszkeségtől, aztán a bohóc befejezi - kár, hogy nem az anyjára!

Egy másik eset, apu kiküldetésben volt Moszkvában és a GUM-ban valaki hátulról befogja a szemét, apu az ijedségtől elkezdi a diplomata táskájával püffölni a támadójat. Erre Szergej, "kukucs, én vagyok! Hát téged mi szél hozott ide? Megyünk inni?"- ajánlja fel az absztinens apámnak.

Egy harmadik eset, amikor a Szovjet Kultúra Házában valamilyen oknál fogva egy órát késett a filmvetítés, már menni készülünk, a liftbe beszáll egy vörösképű férfi, Szergej megkérdezi tőle:

- Nem tudja ki a mozigépész? Itt van a barátom, aki pehelysúlyú bokszoló- mutat apámra, aki egyébként mérnök és elkötelezetten erőszakellenes - már nagyon dühös, és szeretné beverni a képét. -A férfi pont a mozigépész volt, apám szegény majd elsüllyedt zavarában. Én meg csak szemléltem az "alagsorból" a három férfit, érezhetően szűkké vált a tér.

Az életünk összezsúfolva: vendégszínházi előadások (igen háromévesen már színházba jártam), filmvetítések, könyvújdonságok (apu szerepelt egy könyvesbolt reklámban, ha megtalálnám...), gyönyörűen megterített csontporcelán, ezüst étkészlet, különleges alkalmakra tartogatott extra finomságok (kaviár, sóshering, barnakenyér, rotfrontos étcsokoládé), a roskadó asztalnál beszélgetések, ceyloni tea, szenvedélyes viták a "hogyan kéne dolgokról" ( politikáról, kultúráról, vallásról, történelemről)- ott ülök velük és beleborzongok a keserűen édes nosztalgiába. A világ olyan igéretesnek tűnt.

A bejegyzés trackback címe:

https://enyeszpont.blog.hu/api/trackback/id/tr796112556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reszet Elek 2014.05.03. 21:15:35

Érdekes. Ahogy visszaemlékszem, nekem Szergej bohóc már 7-8 éves koromban is egy elnyomó hatalom szolgája volt. Nem szerettük a Szovjetúniót és nem szerettük az ororsz nyelvet. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy annyi éven keresztüli tanulás (vagy csak tanítás?) ellenére sem tudnék akár egy pohár vizet kérni oroszul. Várjunk csak! A víz az voda (a tárgy talán vodu) , a pohár az talán sztakan és valami daj mnye (és akkor felszólítás?). Fene sem tudja.

Koriander 2014.05.03. 21:46:27

nekem meg az az erdekes, h vki het-nyolc evesen elnyomo hatalmakkal foglalkozik. egy altalanos ellenszenv az oroszok ellen elkepzelheto. en amire konkretan emlekszem, hogy a barataink gyerekei ujjongva vartak, hogy nalunk lesz vendegsegben, ill.,arra h mentunk vele a villamoson es mindenki udvozolte. en meg feltem.

Reszet Elek 2014.05.03. 22:21:32

@Koriander: Nyilvánvalóan ez nem valamiféle átgondolt értékítélet volt, sokkal inkább amit a környezetem történéseiből, kijelentéseiből leszűrtem. Ez már ugye a brezsnyevi pangás időszaka illetve közvetlenül utána, így gondolom valamivel szabadabban lehetett véleményezni.

Koriander 2014.05.03. 22:39:25

lefelejtettem a mondat vegerol a szmajlit, mert elkepzeltem a kisokoskat. letezo dolgokrol irsz. nem is kerdojeleztem meg. a mi csaladi legendariumunkban is van orosz katonak altal szetzuzott csaladi porcelan...

Koriander 2014.05.04. 09:29:17

@Reszet Elek: az első hszdhez:
Simonffy András: Kompország katonái.
moly.hu/konyvek/simonffy-andras-komporszag-katonai
amúgy meg Ady:
"Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettõl Nyugatig, de szívesebben vissza."
mindenestre nem politikai jellegűnek számtam ezt a posztot, hanem a családi történeteimet írtam tovább, nem csak jelen, hanem múlt időben.

Agnetha53 2015.03.26. 18:31:48

Kedves Koriander!

Csak rákerestem Szergej Kurepovra és azonnal itt találtam az Ön gyönyörű megemlékezését Róla.
Volt szerencsém ismerni őt, Szergej a barátom volt. Évekig együtt dolgoztunk, annak idején a 70-es években a Kamara Varietében a "Pest megér egy viccet"c. műsorban, aztán számtalan cirkuszszezon együtt, Magyarországon, mikor a Kerekes Gézával dolgozott , de sorolhatnám, Jugoszláviában , meg számtalan más országban. Mielőtt kiment volna Borival külföldre-megsúgta nekem, hogy nagy változások lesznek idehaza. Mondta, menjek én is, de nekem lehetetlen volt megválnom szüleimtől örökre...
Más.: a 80-as évek közepén a Szovjetunióban tanultam a A. V. Lunacsarszkij Szinművészeti Főiskolán, évzáró után, Moszkvában,vettem néhány apróságot , szuvenírt a Gorkij utcában. Egyszer csak jön velem szemben egy nagyon ismerős arc, elmegyünk egymás mellett, majd mindketten megfordulunk, Ő üvölt: ÁGI VAN? /Akkortájt volt egy Ági nevű szörp, amit így reklámoztak a TV- ben/ én meg : SZERGEJ ? Ekkor ő odarohant, felkapott a hónom alatt és körbepörgetett ott mindenki szeme láttára, az oroszok csak néztek...Este megittunk néhány konyakot és elbeszélgettünk a régi szép időkről...Nem sokkal később itthon csengetnek nálam, látom, ez a Szergej.Gyere be Szergej!- A szomszédék kislánya Vera, épp kinn volt akkor a kertben és csak annyit hallottam: Csókolom Ági néni, JÉÉÉÉ, A Szergej!!

Sok idő eltelt azóta...Szergejre, zseniális barátomra, kollégámra mindig fogok emlékezni, egyszeri és pótolhatatlan...
Köszönöm, hogy elolvasta soraimat.Kérem, ha tudna esetleg valamit Boriról, jelezze nekem.
Maximális tisztelettel: Körösényi Ágnes

Koriander 2017.08.06. 14:07:42

Kedves Agnes!
nagyon köszönöm a külön poszt ertekü hozzaszolasasat. Nagy elmeny volt nekem is olvasni, es elnezeset kerem, hogy ket ev elteltevel reagalok itt csak.
Nem sajnos Borival megszakadt a kapcsolatunk, de talan ha anyukam emailjei között utananezek, akkor talan megvan Boriek elerhetösege (harom unokaja van, ha jol emlekszem :) es amikor utoljara lattam gyönyörü volt. csak iszonyatosan nehezemre esik a visszaemlekezes, mert Szergej tavozta utan az en anyukam is meghalt, amivel meg igy 10 ev utan is iszonyatosan nehez szembesülnil.
Üdvözlettel, .Kor.
süti beállítások módosítása