Van ez a film: Julia Ormond egy amerikai nő Oroszországba utazik, hogy ott anyagi támogatást szerezzen egy amerikai feltaláló barátjának, aki egy favágó gépet akar szerkeszteni. A monstrumot “szibériai borbélynak” keresztelik, ami egyben utalás arra, hogy úgy fogja vágni a fát, mint a borbély a hajat.

Fura párhuzam, de a világ pontosan ilyen monstrumként tekint ma Oroszországra.

A szív összeszorul, a lélek ficánkol, mi vár rank? Gyakorlatilag 1954-ben, egy végig piált éjszaka után Hruscsov átrajzolt egy geopolitikai térképet, ami addig törvényesen Oroszországé volt- ma nemzetközi jogsérelem, hadi helyzet, egy újabb világháború. Persze kérdés, hogy (a másik piálós utódnak) Jelcinnek, a Szovjetúnió szétesésénél, miért nem jutott eszébe, hogy kéne nekünk vissza Krím- Kravcsukék ugyanis nem ragaszkodtak, visszaadták volna, hiszen már a függetlenség gondolata is melengette a malorossz*  büszke szíveket és az ukránok többsége Krímre mindig is a nagy orosz (velikorossz) hadiflotta bázisaként tekintett.

Ma még az engesztelés vasárnapján, talán lehetőség van megegyezni, kaviáros blinit enni, bírkózni, egymásnak feszülni, egy végtelen átdorbézolt farsangi éjszakában feloldódni, hogy másnap elinduljon mindenki a megtisztulás felé.  Remélem eszükbe jut.

A magam részéről pedig szeretnék bocsánatot kérni, ha valakit szóval, tetteimmel megbántottam, szeretném letenni ezeket a terheket.

Ne legyen háború.  (malorossz- szó szerint kis orosz, Ukrajnát Malorossziának (kis Oroszországnak) is hívják.)