Fogalmam sincs, milyen lehet úgy szülni, hogy egy egész ország sajtója tudósít arról, hogy mi zajlik a lábaim között.
A rettenetes pillanat, amikor ebbe belegondoltam, akkor jött el, amikor elolvastam Katalin Hercegnő várható vajúdási idejéről szóló véleményeket. A belejelentés reggel nyolckor érkezett a Kensington Palace sajtóirodájából, a fájások megindulásáról. Becsületükre legyen mondva, amolyan angolosan tisztességes intervallumot adtak meg, mint ’12 óra’.
Gondolom, van ilyen statisztikájuk, amivel kiátlagolják, hisz precíz népek, vagy ennyi az ideális, az elvárható, jól hangzik, nem sok, nem kevés. Esetleg erre mondják, hogy tankönyvi?
Aztán, hogy nehogy elbizonytalanodjak, tromfként jött a tágulás mértéke, amit úgy egyébként én magam sem szeretnék tudni a hercegnőről, de persze én ’a nyájas olvasó’ túlélem, lévén nem az én méhszájamon csüng az angolszász bulvár és komoly sajtó. Az időzítés nem is lehetne jobb, hisz Epsom után vagyunk, az évtizedek óta várt wimbledoni győzelem is elmúlt már annyira, hogy holmi izzadt interjúk elvigyék a címlapokat, és a Királynő is az idén üli a Gyémánt Jubileumát. Olimpia tavaly volt, így tisztes a távolság van a színes-zajos tömeg, és a méhösszehúzódások között, ezt a nyarat az isten is szülni teremtette.
Mi a munakehelyünkön asszisztáltuk végig az eseményt, körülállva a jéggépet, szorgos ájfonos nyomkövetéssel gyűjtöttük az információkat. Leia kolléganőm szerint ő már koradélután megszülte volna a babát, ezért egy ötpercenkénti Come on, push out that baby! - felkiáltással támogatta a Hercegnőt a hátsó konyhában, míg Vicky szerint embertelen, hogy vajúdva kell szülni, ő, egy körülbelül két kilós lányt akar, Phoebe lesz a neve. Az ideális hosszúságú vajúdás után – királyi erény a pontosság - megszületett a trónörökös, aki történetesen fiú.
Mert hogy lehetett volna lány is, ugyanis nemrég módosították a trónöröklési törvényeket, így elsőszülött lány egyenes ágon és önnön teljes jogán kerül az öröklési sorba, vagyis megszületett volna az új királynő. És ez tetszett az angoloknak, mert szeretik a Királynőt, ráadásul úgy is érezték, hogy lány várható, egy állítólagos elszólás, és a törvénymódosítások miatt.
A csalódottság James-től, a menedzseremtől eltekintve, általános. A helybéliek, rövid közvéleménykutatásom szerint lányt vártak, és nem elsősorban Katalin elszólása miatt, hanem mert tetszett nekik az új királynő gondolata. (Kirsty, angol kozmetikus ismerősöm úgy véli, hogy a szakma csúcsa, ha ő gyantázza Erzsébet Királynő fazonját). James szerint viszont menő, hogy fiú született, akinek ráadásul jó esélye van a James névre, mert rajta van a fogadási listán. Szerinte az első meleg király is lehet még a jövevényből, és igen, hazabeszél, miközben azonnal hívja a húgait – Beatrice-t és Victoriát- hogy az ünnepi teaparti részleteit megvitassák. A lányok fizetnek, mert elbukták a fogadást, mindkettőt. Születendő gyerek nemére, nevére, méretére és hajszínére, szülési időtartamra és császármetszésre fogadni ugyanis épp olyan jó kis angol szokás, mint az időjárás rendszeres és következetes kitárgyalása.
Én úgy általában el vagyok a helyzedtől ragadtatva, menőnek találom Kate-t, szerintem igen jól csinálja. És jól is néz ki. Vilmos meg jó fej, Asics cipőben ment asszonyt látogatni, és Black Eyed Peas-t énekelt a gyereknek, felkészítendő a kinti létre. Összességében felturbózták kicsit a királyi családot – őszintén, rájuk fért- és így Harry-vel megerősödve igencsak a reformok felé kacsintgat a palotaajtó.
Ja, igen, és az idő. Már egy hónapja 26-28 fok van Angliában, nem esik, nem is fúj, de ez kit érdekel, amikor élőben követhetjük egy menő kisbaba születését, aki történetesen egy Király, 2013-ban, az uniós szövetkezések csúcsán, föderációk és csoportosulások, globalizáció és liberalizmus idején. Valamiért úgy tűnik nekem, hogy az emberek még mindig szeretik a meséket, csak másféléket, és a felnőttek már nem a könyvből olvassák.
Az utolsó 100 komment: