Még tavaly dobott meg minket ajiba a svéd áruház a fenti sütis könyvvel, minimalista dizájn, 30 recept, netto papír pocsékolás. Most viszont, hogy közeledik az advent és sütnünk kell a karácsonyi vásárra, előszedtük.
A nagy a hátoldalon meg szépen elolvasta az ajánlást: “Zeit für fika” és hogy a “fika idő” az fontos része a svéd étkezési kultúrának.
Egyébként a magyar nyelvű honlapon is fikáznak a svéd mókamesterek:
A ‘Fika’ fontos része a svéd kultúrának [jav.]. Délelőtt és délután mindenki megpihen egy kicsit, kávét iszik, süteményt eszik és társalog. A Svéd finomságok boltjában te is megtalálod a kávéd mellé a kedvenc süteményedet, rágcsálnivalódat.”http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/categories/departments/food/25215/
wow.
na most magyarázd el anya, hogy nem csináltál popót a szádból és hogy ok. az ember orrában keletkeznek zavaró cuccok, de azokat nyilvánosan eltávolítani, pláne elfogyasztani- undorító.
A svéd fika az más, az ilyen kis pihenő.
Mellékszál ugyan, de a minap mondtam a gyerekeknek, hogy a “pasimmal” ( ez mostanában a Kicsi kedvenc szava az apjára, én meg a “bige” vagyok) szeretnénk egy “kis pihit”, ők meg addíg a babysitterrel lesznek.
A Kicsi felháborodva reagált, hogy hozzájuk csak “gyerek” szitter jöhet, amíg “ ti fikkkáztok”.
Itt hirtelen megállt bennem az ütő, mert a Naggyal éppen a minap beszéltük meg a “ficken”, “fick dich” és a WTF etimológiáját, de azt is elmondtam neki, hogy magára egy kicsit is odafigyelő ember ezeket nem használja kötőszavakként. De azért nem árt, ha tisztában van vele, hogy mit is jelentenek pontosan.
és persze jött az őszinte kérdés, hogy mi szoktunk-e apával “ficken”.
Amire nem volt más választásom, mint igennel válaszolni.
Ezt ő félig becsukott füllel hallgatta és megjegyezte, hogy mi milyen majmok vagyunk, mert hogy ő eddig azt hitte, hogy ő szerelemből született és nem fickenből. Ebben a pillanatban átöleltem és mondtam neki, hogy ő is meg a Kicsi is teremtésből születtek, mert ez a legszebb dolog, ami férfivel és nővel történhet. A ficken a rosszalkodós része, és a felnőttek is szoktak rosszalkodni, nem csak a gyerekek. Erre a Nagy megkönnyebbűlve felsóhajtott, hogy “Anya, akkor ugye nem vagyok rossz, hogy nevettem Y.-en és M.-en, amikor a fákat meg a lámpaoszlopot “fickelték.” Ezen már nevettem és mondtam neki, hogy persze, hogy nem vagy rossz.
Na szóval, amikor a Kicsi sarokba szorított, a Nagy jött a segítségemre, hogy Vizibolka a sütizésre és nem a “rosszalkodásra” gondol. Megkönnyebbültem, de rá kellett ébrednem, hogy a kisgyerekkornak a Nagynál vége.
